„Ott van az orrunk előtt, mégsem látjuk…”

Számos olyan téma került már feldolgozásra filmes eszközökkel, amelyek középpontjában a cigány embereket ért sérelem áll. Arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy miként hat ez a roma társadalom tagjaira, hogyan élik meg ők a cigányságukat. A Transitions projektekkel foglalkozó írásunk 2. része következik.

Roma és nem roma újságírók több tucat filmet készítettek közösen Magyarországon, Bulgáriában, Csehországban, Romániában és Szlovákiában a 4 éven keresztül tartó Transitions projektek keretében. A programban itthonról 14 roma és nem roma újságíró vett részt. Korábbi cikkünkben Móricz Ilona, a hazai koordinációt végző Független Médiaközpont igazgatója úgy fogalmazott, a projekt erénye, hogy „a videós újságírás és a dokumentarista módszertan összekapcsolásával nemzetközi közönséghez szóló, releváns történeteket mond el európai roma közösségekről, romák főszereplésével és közreműködésével”.

Fontos értékek megőrzése

Ligeti László több mint 15 éve dolgozik újságíróként, a nemzetközi projektben szerkesztő-riporterként, operatőrként és vágóként vett részt. „Óriási kihívást láttam a közös munkában. Korábban már készítettem rövid, dokumentum jellegű riportfilmeket. Ebben a programban régi vágyam teljesült: óriási élmény volt együtt dolgozni külföldi kollégákkal. Nagyon jónak tartottam mind a közös munkát és a produktumot, mind pedig azok mondanivalóját” – meséli László.

Az ’Elhalkuló nótaszó’ forgatása után (balról jobbra: Papinot Ferenc, Balog Zsolt, Ligeti László; fotó: Candace Barbot)

A filmeket Magyarországon forgatták, az utómunka Prágában zajlott. 2013-ban készült a magyar cigányzenéről szóló ’Elhalkuló nótaszó’, egy évvel később pedig Sárközi Gyula balettművész főszereplésével a ’Színpadi álmok’. Ligeti László mindkét film forgatási munkálataiban tevékenyen részt vett.

„Az volt a cél, hogy olyan témákat feszegessünk, amelyek ott vannak az orrunk előtt, mégsem látjuk, érzékeljük őket” – magyarázza László, és hozzáteszi, hogy „vannak értékek, amelyek a magyar kultúrának a részei, és ha nem vigyázunk rájuk, elvesznek. Ezek az értékek nagyon fontosak a romák pozitív megítélése szempontjából.”

Mindkét film fogadtatása nagyon jól sikerült; az ’Elhalkuló nótaszó’ 2014-ben szerepelt egy budapesti antropológiai fesztiválon, a ’Színpadi álmokat’ pedig az osztrák Okto televízió is vetítette. Mindkét filmet bemutatták idén márciusban a Vienna Museumban.

Ligeti László (balra) és Barrett Dennison végzi a ’Színpadi álmok’ vágási munkálatait (fotó: Független Médiaközpont)

„Nem kell ’cigánnyal’ kezdeni a mondatot”

„Nagyon nehéz, amíg az ember eljut a felhők fölé. Utána már más megítélésben vagy, de amíg odáig eljutsz, nagyon sok nyaktilót kapsz.” A ’Színpadi álmok’ főszereplője Sárközi Gyula balettművész, a Madách Musical Táncművészeti Iskola és Szakközépiskola alapító-igazgatója több mint tíz évig tanított a Táncművészeti Főiskolán. Két tucat növendék végzett a keze alatt, közülük talán csak egy nem lett hivatásos táncos.

Sárközi Gyula az Operaházban (jelenet a ‘Színpadi álmok’ c. filmből)

Gyulát sokan „nagyító alatt” nézik, micsoda fantasztikus ember, aki cigányként ilyen messzire jutott! „Mindig hozzá teszik, hogy cigányként milyen sokra vittem. Az, hogy a semmiből létrehoztam egy iskolát, bárkinek a becsületére válna. Ez a lényeg és nem az, hogy cigány vagyok. Miért kell mindig ezzel kezdeni a mondatot?”

Ligeti László úgy gondolja, példaértékű, amit Sárközi Gyula véghezvitt, és amit csinál a mai napig. „Elgondolkodtató, hogy valaki, aki korábban szégyellte a cigányságát, hogyan kerekedett ezen felül és mutat példát, illetve segít azoknak, akik hasonló frusztrációval küzdenek. Az eredmény pedig nem csak a cigányok pozitív megítélése szempontjából fontos” – magyarázza László, miért szerette volna megvalósítani a filmet.

A Sárközi Gyula által alapított iskolában igyekeznek minél több tehetséges, hátrányos helyzetű gyereknek ösztöndíj lehetőséget adni. Gyula hangsúlyozza: a támogatás nem kizárólag cigány gyerekeket érint. „Nem számít, ki milyen származású. Minél több mélyszegénységben élő, de tehetséges gyereknek szeretnénk segíteni.”

Azonban gyorsan hozzá teszi: az iskolában a hátrányos helyzetű gyerekeknek is ugyanúgy kell teljesíteni, mint bárki másnak. „A cigányoknak úgy kell viselkedni, hogy be tudjanak illeszkedni a társadalomba. Nem hiszem, hogy ezeknek a gyerekeknek kevesebb pontszám kell ahhoz, hogy bejussanak az egyetemre, viszont meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy vidéken is ugyanúgy tudjanak tanulni, mint az ország fejlettebb városaiban” – vélekedik.

Mentor nélkül nem megy

Egyenlő esélyek és támogató környezet nélkül nagyon nehéz sikereket elérni. Ligeti László is többször találkozott kirekesztéssel. „Középiskolában cigányoztak és volt olyan eset, hogy nem engedtek be szórakozóhelyre. Előfordult, hogy egy volt roma származású barátnőmnek nem akartak albérletet kiadni és bizonyítanom kellett, hogy az egyik nagy kereskedelmi televíziónál dolgozom” – meséli.

„A C betű a mai napig ott van a homlokomon” – mondja Sárközi Gyula. „Mindegy, hogy mi van mögöttem. De engem ez már kevésbé zavar. Kemény munkával, apró lépésekkel jutottam el oda, ahol most vagyok. Nagyon szerettem táncolni és fontos szerepeim voltak, de elég visszaigazolást kaptam és most már jól esik másra figyelni. Egy dolgot tudok, hogy az úri hobbim: tanítani.”

Sárközi Gyula a növendékei között (jelenet a ‘Színpadi álmok’ c. filmből)

Sárközi Gyula növendékei közül ma már többen szólisták az Egyesült Államokban, a Belga Királyi Balettnél és természetesen a Magyar Állami Operaházban is. Vallja, hogy mindenkinek kell egy mentor, akinek hatalmas a szerepe a későbbi sikerek elérésben. „Nevezhetjük példaképnek, tanárnak vagy mentornak, nélküle nem megy. Az enyém Seregi László volt.”

Ma már Sárközi Gyula szolgál példaképként a diákok számára. Jelenleg nem kisebb feladatot bíztak az iskolájára: a 2016 júniusában az Erkel Színházban bemutatásra kerülő, Billy Elliot című darabra ők készítik fel a gyerekeket, Solymosi Tamás (a Magyar Állami Operaház balett igazgatója – a szerk.) szakmai felügyeletével. Az Elton John zenéjére írt darabot Szirtes Tamás rendezi, koreográfusa Tihanyi Ákos.

A címlapfotót Kelly Whalen készítette.

A cikkben említett filmeket az alábbi linkeken lehet megnézni:
http://www.romahomeland.org/, http://romahomeland.org/summer-2014/

***

A projekt az Európai Uniótól, az Open Society Foundations-től, valamint az ERSTE Alapítvány Roma Partnership keretében kapott támogatást. A Transitions partnereként a munkát Magyarországon a Független Médiaközpont koordinálta, amely csaknem húsz éve működik. Célja a minőségi és etikus újságírás, a független média támogatása.