„Hova utazol hétvégén?” „Hejőkeresztúrra.” „Már megint?!” Hát igen. Lassan hazajárok a dél-borsodi településre, és már elmondhatom, hogy egyre több az ismerős. Június végén annak jártam utána, hogyan jut el egy alapvetően közösségi gazdálkodásra épülő program egészen az értékesítésig.

Mi az: kevés erőforrás szükséges hozzá, olcsón juttat egészséges élelmiszerhez, javítja a gazdasági helyzetet és nem szennyezi a környezetet? A válasz: Pro Lecsó. A 2012-ben Hejőszalontán indult programról korábban már beszámoltunk itt, a Civilzónán. Most arra próbáltam választ találni, milyen hosszú távú lehetőségeket rejt magában az elsősorban olyan hátrányos helyzetű településeknek kidolgozott program, ahol nincs vagy csak nagyon minimális a lehetőség helyben végezhető munkára.

(tovább…)

Létezik egy apró borsodi település, amely immár évek óta csodabogárként szerepel a hírekben. Egy ezerfős falu, amely folyamatosan fejleszt, megújít, és arra törekszik, hogy szellemi és fizikai erőforrásait kihasználva boldoggá tegye az ott élőket. A titok nyitja az oktatásban rejlik.

A település két „csodája” miatt vált híressé: az ún. hejőkeresztúri iskolai modell, valamint a közösségi gazdálkodásra építő zöldségtermesztési program, a Pro Lecsó révén. Látszólag egymáshoz semmi közük, közelebbről nézve azonban elválaszthatatlanok egymástól. A település két vezetőjét hívtam segítségül, hogy a titok nyomába eredjek. Demeterné Zeleni Enikőt 2006-ban választották polgármesterré, Kovácsné Dr. Nagy Emese pedig 2000 óta áll a Hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola élén. Mindkettőjük célja ugyanaz: jobbá tenni a falut, amelyben élnek. A tavasz egyik utolsó napján Hejőkeresztúrba látogattam. INTERJÚ.

(tovább…)